Tudom, hogy nehéz az elválás, de mennem kell, ha tovább pusztítalak, rájönnek a románcunkra és hidd el, az egyikőnknek sem lenne jó. Kérlek, engedd, hogy elmenjek. Látod, mindig, ezt teszed velem pedig a múltkor megfogadtam, hogy szakítok veled, de ez az alak, ez a száj, ez az illat, nem tudok szabadulni. Hú most látom, hogy nem vagy egyedül...ő talán a testvéred? Egyszerűen csodálatos, egye fene jöhettek mindketten! Csak kérlek ne égesd a torkom, mert, már így is fáj. Látod, megint kegyetlen vagy hozzám, miért kapom, ezt tőled, sosem bántottalak én öntöttem beléd lelket! Vége, vége, vége, vége, vége, még egy korty és vége... látod, megint én voltam az erősebb, kiürültél és most sírsz, hogy ne dobjalak ki és, hogy töltsek még... de nem, elég volt, elég, elég, folyton kínzol inkább kidoblak és barátságot kötök a bátyáddal.
Szeretettel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése