Sajnálom néha, sőt gyakran szörnyű tudok lenni, ok nélkül bántom meg, azokat akiket szeretek, elhanyagolom a legjobbakat, akik mindig mellettem voltak és tudom, legalábbis remélem lesznek is. Néha magam se tudom, mit kéne tennem vagy minek kéne lennem, olyan rossz ez így. Itt vannak ezek a mély sebek is...még mindig, itt vannak bennem, félem kiadni, ezért inkább magamban hordozom őket, pedig olyan jó lenne kiordítani őket! Néha úgy érzem, mintha teljesen egyedül lennék, néha úgy érzem, senki nem akar meghallgatni, néha csak úgy elfutnék, hogy ne kelljen egy kérdésre se válaszolni. Miért? Muszáj? Fontos vagyok? Néha már nagyon sok...persze gondolom, ez kölcsönös, valakinek elege van belőlem is, tudom...szörnyű tudok lenni, szörnyű, de az érzéseimet csak én érzem, bennem vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése